2019. 12. 17. SZÉKELY GYÖNGYVÉR ELŐADÁSA AZ ÖKOLÓGIAI NÖVÉNYVÉDELEMRŐL
 

SZÉKELY GYÖNGYVÉR ELŐADÁSA AZ ÖKOLÓGIAI NÖVÉNYVÉDELEMRŐL

(egy viszonylag részletes jegyzet)


 

Székely Gyöngyvért a biogazdabolt.hu és a biokiskert.hu webáruházak tulajdonosaként ismerhetik a biokertészet iránt érdeklődők. Bemutatkozásként még elmondta, hogy agrármérnöki végzettséggel kötelezte el magát a biokertészet mellett, ami az eddigiekben viszonylag ritka volt, a biotermesztők zöme nem profi mezőgazdászként indult.

A biológiai növényvédelemről elöljáróban elmondta, ez azért kulcsfontosságú a termesztők számára, mert az erre fordított figyelem nélkül nem folytatható gazdaságos termelés. Az amatőr kertészkedők számára természetesen nem ilyen húsbavágó a növényvédelem jelentősége.


 

Miért kezdjünk hozzá?

Miért lehet vonzó a bio módszerekkel előállított élelem fogyasztása, termelése? SZGY szerint a napjainkban egyre gyakoribb allergiák, autoimmun betegségek fő kiváltói a növényvédő szerek. Ezek minőségét, megbízhatóságát a folyamatos kutatás és az állami szabályozás is javítja. Ugyanakkor az is előfordul, hogy gazdálkodók nálunk már betiltott, illegális szereket használnak, az engedélyezett szerekből pedig egyre növekvő a felhasználás. Pedig az engedélyezett, legális szerek sem teljesen ártalmatlanok, amiről bárki meggyőződhet, ha rákeres ezek ún. biztonsági adatlapjára a neten. A leírásokban gyakori a „karcinogén” (rákkeltő), a „terratogén” (magzatkárosító), vagy az „irritatív” jelző.

A biogazdálkodás ezzel szemben arra törekszik, hogy eredményes termelést valósítson meg, miközben a lehető legkisebbre szorítja vissza a környezeti terhelést. A biotermékek értékesítése Magyarországon egyelőre gyerekcipőben jár, kisebb piacokon, önszerveződő szatyor- és dobozrendszereken keresztül érhetők el a termékek, és láthatók bizonyos önellátási törekvések is.

A biotermesztés elkezdésekor számos kezdeti nehézséggel találhatjuk magunkat szembe. Az egyik legfontosabb ezek közül a talaj esetleges szennyezettsége. Ez lehet szerves eredetű, és szennyvízből, korábban alkalmazott műtrágyából adódhat. Közismert példája a mérgező nitráttal való szennyezettség. Ez különösen a levélzöldségek és a gyökérgumós zöldségek esetén lehet veszélyes, mert ezekben a legnagyobb a felhalmozódás veszélye. Jó hír, hogy a szerves szennyeződéseket a talajlakó baktériumok idővel lebontják. Nem ez a helyzet a korábban alkalmazott növényvédő szerek maradványaival, amelyek bizonyos összetevői nem bomlanak le, hanem az évek során felhalmozódnak a talajban. Ilyenek pl. az egyes műtrágyákban vivőanyagként alkalmazott nehézfémek, pl. kadmium, ólom. Szintén a kezdeti nehézségek közé tartozhat a nem biogazdálkodást folytató szomszéddal való egyezkedés pl. a permetezés, a kártevők szabályozása ügyében.


 

Hozzávalók, vagyis a biogazdálkodás tényezői

A kiskerti biogazdálkodás alapja a talaj, a gazda legfontosabb feladata pedig a talaj megismerése, körültekintő használata, javítása.

A talaj kiindulópontja a földrajzi helyre jellemző ún. talajképző kőzet, amelynek mállásával alakul ki a talaj alapszerkezete, ez pedig meghatározó a talaj művelhetősége szempontjából. Ennek két szélsőséges állapota az agyag illetve a homok, amelyek a mállott kőzet szemcseméretében különböznek egymástól. Telkiben és környékén az agyagos talaj a jellemző, amely feltétlenül javításra szorul. Az agyagos talaj megtartja ugyan a vizet, de belőle a víz nehezen felvehető a növények számára, ezért a kötött talajt levegőssé kell tenni kőporral vagy homokkal. A talajjavító anyagot (legegyszerűbben homokot) beásással vagy a repedések feltöltögetésével juttathatjuk a talajba. Járható módszer lehet az is, ha vastag mulcsréteget használunk, és a mulcs alá terítjük a homokot, amelyet így a mulccsal kapcsolatba kerülő élőlények juttatnak majd fokozatosan a talajba.

A növény megfelelő fejlődéséhez nélkülözhetetlen a gondos vízellátás. Ezzel kapcsolatban elhangzott, hogy mindig a talajon öntözzünk! Ez megvalósítható csepegtető öntözéssel, vagy akár úgy is, hogy lassan húzzuk az öntözőrózsa nélküli (!) slagot a talajon, és abból közvetlenül a talajra folyik a víz. Az öntözőrendszer esetében az az ideális, ha a víz mulcs alatt, vagy egyenesen a talajba szivárog. Ha mégis permetező öntözést használunk, azt csakis reggel tegyük!

A kiskerti biogazdálkodás következő fontos inputjai a növények számára nélkülözhetetlen tápanyagok. A legalapvetőbb tápanyagok a nitrogén, a foszfor és a kálium. Ezek optimális aránya az adott kultúrától függ. A nitrogén különösen a levélzöldségek és a gyep esetében kulcsfontosságú. Ha a bő termés vagy a dús virágzás az elsődleges cél, akkor foszfor-hangsúlyos trágyázást kell megvalósítani. Ha pedig a gyümölcs zamatán van a hangsúly (pl. eper, de akár paradicsom esetében), akkor nagy gondot kell fordítani a bőséges kálium-ellátásra.

A tápanyag-utánpótlást a biokertészetben szerves trágyákkal biztosítjuk. Mivel a bő termés sok tápanyagot követel, a komposzt mellett állati trágya használatára is szükség van. Az állati trágya bejuttatásának legegyszerűbb módja, ha azt folyamatosan a komposztba keverjük, és az érett komposzttal együtt, annak részeként kerül a talajba. Mi a gond a műtrágyákkal? A műtrágyák a szükséges tápanyagokat sók formájában tartalmazzák. Ezek a talajban elpusztítják a talajbaktériumok működéséhez nélkülözhetetlen ún. talajkolloidokat, a növények viszont e mikrobák segítsége nélkül nem tudják felvenni a talajban levő tápanyagokat. Emiatt egyre több műtrágyát használunk, amely egyre rosszabban hasznosul, és így tovább… A műtrágyák alkalmazásának másik hátulütője, hogy a gyümölcs vízháztartását úgy alakítják, hogy az nagyobb víztartalmú, lazább szerkezetű, így nagyobb méretű lesz. A nagyobb víztartalmú, laza növényi szövet ellenálló-képessége azonban alacsonyabb, a gyümölcs tehát könnyebben megbetegszik.

A növények bizonyos talajlakó baktériumokkal együttműködve képesek felvenni a talajból a tápanyagokat. Ennek a folyamatnak a javítására a kereskedelemben kaphatók bizonyos oltóanyagok, vagyis speciális gomba-baktérium-keverékek, amelyek növényi hulladékkal együtt használandók.

Nagyon sok munkát okoznak a kiskertben a gyomok. A hagyományos kertműveléstől eltérően a biokertészet nem törekszik a gyomok kiirtására, megelégszik a szabályozásukkal. Ennek legfontosabb eszköze lehet a talajtakarás, ugyanakkor magára a - kordában tartott - gyomállományra is tekinthetünk úgy, mint a talajtakarás egyik eszközére.

A talajtakarásnak emellett más funkciói is vannak: csökkenti a talajnedvesség párolgását, és közelebb hozza a növényhez a mikroflórát és –faunát (ami persze az előnyök mellett kockázatokat is jelent, pl. csigák). A talajtakarás történhet

  • élő gyep, rét kialakításával (pl. a gyümölcsös, a szőlőültetvény talajának takarásához)

  • zöldtrágya vetésével majd beásásával

  • árnyékoló növények, pl. tökfélék termesztésével

  • takaróanyagok használatával, amelyek lehetnek szervetlenek (karton, geotextil) vagy szervesek (mulcsolás)

Társaink lesznek a kertészkedés során a férgek. Egy részüket hasznosnak tekintjük, pl. a földigilisztákat, vagy egyes rovarparazita fonalférgeket, amelyeket – akár kereskedelmi forgalomban kapható készítmények formájában - a biológiai növényvédelem is alkalmaz. Másokat meg károsnak, pl. a növényparazita fonalférgeket, amelyek a közvetlen kártétel mellett fontos vírusterjesztők is. Ezzel kapcsolatban SZGY kiemelte, mennyire fontos, hogy a szaporítóanyagokat megbízható forrásból szerezzük be, az egzotikus növények ellenőrizetlen szaporítóanyagaival együtt ugyanis számos egzotikus vírust is importálunk.

Ugyanígy számos rovarral is dolgunk lesz. Ezek részben állandó talajlakók, részben időszakos talajlakók, és mindkét csoportnak vannak hasznosnak és károsnak tekintett tagjai. Hasznos állandó talajlakók pl. a ganajtúrók, káros állandó talajlakó pl. a lótücsök. Az időszakos talajlakók közül csupa káros példát idézett meg SZGY: a pázsitra és a fiatal gyümölcsfákra komoly veszélyt jelentő cserebogár-pajorokat, a cseresznyelégy vagy a dióburokfúró légy lárváit, amelyek ellen védekeznünk kell.


 

Hozzáfogunk: a vetésterület kijelölése, vetés, palántanevelés

SZGY hangsúlyozta, hogy a laikusok gyakran alábecsülik a kertművelés munkaigényét. Érdemes előbb egy kisebb területen kipróbálni, mennyi az időigénye ennek a hobbinak, és inkább fokozatosan növelni a megművelt területet.

A helybe vetés vagy palántázás dilemmával kapcsolatban elmondta, hogy a palántázással időt nyerhetünk, korábbra hozhatjuk a termést, de a helybe vetett növény mindig sokkal erősebb és ellenállóbb.

A klíma melegedésével nő az ún. áttelelő vetemények szerepe. Ekkor október-december hónapok enyhe napjain vetünk, és a korán kikelő növényeket szükség esetén pl. egy fátyolfólia-takarással meg tudjuk óvni az elfagyástól. Erre olyan fajták alkalmasak, amelyek rendelkeznek az időszakos hibernálódás képességével, azaz ha a kihajtás után hidegre fordul az idő, azt átvészelik, és a melegedéssel újra növekedni kezdenek. Áttelelő veteményként termeszthetők egyes zöldborsók, levélpetrezselymek, hónapos retek, bizonyos sárgarépák, hagymák, a fokhagyma, saláták, rukkola, spenót, vagy a labodák.

Kora tavaszi vetemény a borsó, hónapos retek, sárgarépa, petrezselyem, hagymafélék, korai saláták, rukkola, az ázsiai levélzöldségek. És kora tavasszal esedékes a palántázás is, elsősorban a paradicsom, a paprika, a padlizsán, a zeller esetében. A káposztaféléknél csak a legkorábbiak esetében javasolja a palántázást.

Áprilistól kerülhet földbe a bab, a tökfélék, az új-zélandi spenót. Késő tavasszal ültetjük a burgonyát, a batátát.

Ha nagy felületet művelünk, jó választás lehet a kukorica-tök-bab klasszikus társítás, vagy a burgonya, a batáta termesztése.

Másodveteményként lehet számolni a rövid tenyészidejű spenóttal, hónapos retekkel vagy madársalátával, de akár a zöldbabbal, a paradicsommal, káposztafélékkel, ázsiai levélzöldségekkel, céklával, sárgarépával, brokkolival, salátákkal is.


 


 

És akkor most már növényvédelem: a növénytársítások, védőnövények

Az egyes növények

  • védhetik egymást

  • erősíthetik egymást

  • gátolhatják egymás fejlődését

Ezekről a kapcsolatokról adnak információt az ún. növénytársítási mátrixok, amelyek számos helyen elérhetők. Fontos tudni, hogy ezek a kapcsolatok nemcsak térben, de időben is érvényesülnek, méghozzá az elődök gyökérmaradványain keresztül! Ezért a tervezésnél mindig vegyük azt is figyelembe, hogy mi volt az elővetemény. A legfontosabb, hogy a negatív szomszédságokat elkerüljük. Szintén lényeges szempont a tervezésnél a növények végleges mérete, hogy elég helyük legyen a növekedésre. Nagyon fontos az egyes növényekből igényelt mennyiség. És ha még ezek után is maradt mozgásterünk a tervezéskor, akkor törekedhetünk a jó szomszédok egymás mellé telepítésére.

Segíti a növények egészséges fejlődését a biodiverzitás, vagyis lehetőleg minél többféle növényt telepítsünk! Kedvező, ha védőszegélyt telepítünk az ágyásaink köré. Nagyon jó hatású a virágszigetek kialakítása is. Ezekben feltétlenül legyenek sárga és lila virágú növények. A sárgát a beporzó rovarok kedvelik, a lilák virágpora pedig a ragadozó rovaroknak jelenthet alternatív táplálékot átmeneti időre. A ragadozó rovarok más rovarokkal táplálkoznak (a „rovaros rovarvédelem” eszközei), ezért fontos, hogy mindig jelen legyenek a kertünkben! Ezért például soha ne irtsuk ki teljesen a levéltetveket, csak „stabilizáljuk az állományt”! Gyérítsük őket pl. narancsolajjal, vagy ha valódi irtásra szántuk el magunkat, akkor mindig hagyjunk permetezetlenül pár „csalinövényt”, ahol néhányan meghúzhatják magukat, marasztalva ezzel a rovarevő rovarokat.

Növényvédelem: a vetőmagok csávázása

A kereskedelemben kapható vetőmagok jelentős hányada csávázott, vagyis növényvédő szerekkel kezelték. Ezek használata biotermesztésben nem megengedett! A megengedett vetőmagok kategóriái:

  • kezeletlen vetőmagok

  • bio vetőmagok (már az anyanövények magjai sem voltak kezelve, és az anyanövény biotermesztésben részesült)

  • biodinamikus vetőmagok

Mi magunk is foghatunk a biotermesztésű növényeinkről magot! Érdemes néhány fajtát kiválasztani, amelyek jól érzik magukat nálunk, és amelyek termését kedveljük. Ezek az évek során visszavetve alkalmazkodnak a mi termőhelyünk adottságaihoz, vagyis a mi saját tájfajtáink lehetnek. Ezen a módon keletkeztek a ma ismert és génbankokban őrzött hagyományos tájfajták is.

A komoly biotermesztők pedig biológiai csávázást is használnak, amikor gombaölő gombákkal keverik össze a magokat vetés előtt.

Növényvédelem: a permetezés

A biológiai növényvédelem szigorúbb kategória, mint az ún. szelíd növényvédelem. Az ökológiai gazdálkodásban engedélyezett bizonyos szervetlen növényvédő szerek használata, pl. az engedélyezett réz- vagy kéntartalmú szerekkel való lemosó permetezés. Ennek ellenére SZGY óvott a réztartalmú szerek használatától, mivel a réz felhalmozódik a talajban, és nem válogat: gombaölő hatású lévén elpusztítja a növények működése számára fontos talajlakó gombákat is!

Kizárólag gyümölcsösben, kizárólag vészhelyzetben minimális mennyiségben használható réztartalmú szer, zöldségesben azonban egyszerűen nem keletkezhet akkora gazdasági kár, ami ilyen durva beavatkozást indokolhat.

És akkor a biológiai növényvédelem eszközei

  • Növényi kivonatok, pl. dohánylé, csalánlé, biodinamikus preparátumok, narancsolaj, neem-olaj, csalán- és csicsóka-fermentátum, algakészítmények, vízháztartást befolyásoló gyógynövények. Egy részük kívül marad a növényen, mások viszont bekerülnek a növény keringésébe, és ott változásokat idéznek elő.

  • A biokertészt támogató élőlények: sün, vakond (!), aki szegény a talajban károsító pajorokra vadászva túrja fel a pázsitot. Vagy a tyúktraktor, amelyről a kérdéseknél még szó lesz.

  • Élő „készítmények”, mégpedig speciális baktériumok, gombaölő gombák, fonalférgek, fürkészek, ragadozó atkák

Bár itt csaptunk volna bele igazán a szó szorosabb értelmében vett növényvédelembe, itt már inkább csak felsorolásszerű volt az előadás. Ennek egyik nyilvánvaló oka az volt, hogy közben eléggé előre haladt az idő. A másik viszont az, hogy SZGY nagyon komolyan hangsúlyozta: az, hogy egy szer biológiai, még nem jelenti azt, hogy ártalmatlan. Miközben elpusztítja az éppen utunkban álló kór- és károkozókat, veszélyes lehet olyan élőlényekre is, amelyeket óvnunk kell. Ezért CSAKIS AZ ELŐÍRT TECHNOLÓGIÁT SZIGORÚAN BETARTVA, OKSZERŰEN ÉS SZIGETSZERŰEN ALKALMAZHATÓ a biológiai szerek széles köre is! Vagyis egy néhány perces gyorstalpaló ne bátorítson fel senkit túlzottan ezek nagyvonalú használatára. Ezzel kapcsolatban ajánlotta az általa üzemeltetett webáruházak (ld. fent) ingyenes online magazinját, a Biokert Magazint, amelyben sok tanács olvasható ezek használatával kapcsolatban is.

Kis színesként következett még egy dia a fűszerspirálról, vagyis a legkisebb permakultúrás kertről, és aztán jöttek a hallgatóság kérdései.

Kérdés 1: a hangyák

A hangyák rendkívül fontosak a biokertben, ők képviselik a lebontás első fázisát. Ezért nem szabad kiirtani őket, legfeljebb szabályozni a jelenlétüket. Pl. érthető, ha nem engedjük őket olyan helyekre, amelyek számunkra fontosak. Az elűzésre az ásóvillával való kitartó zaklatást ajánlotta SZGY. A levéltetveket nevelgető hangyák távoltartására pedig a fatörzsre helyezhető ragadós öv lehet alkalmas.

Kérdés 2: a dióburokfúró légy

A dióburok-fúró légy invazív faj. Behurcolták, természetes ellensége nincs, és szélsebesen szaporodik. 2 hónapig rajzik, az ellene való védekezés lényegében folyamatos permetezést igényelne, ami az óriási diófák esetében különösen reménytelen. És ha mi magunk permetezünk, az átfertőzés veszélye még akkor is fennáll. Vagyis a helyzetet rendkívül drámainak látja SZGY.

Úgy értékeli a helyzetet, hogy csak a nemesített, max. 4 méteresre növő fajták esetében reális a védelem. Ez is csak helyi összefogással érhető el, azaz ha nem kell számolni az átfertőzéssel, mert a szomszéd is védekezik.

A fa körüli talajban 5 cm mélyen telelő lárvák és bábok ellen bevethető a tyúktraktor. Ekkor egy 2 négyzetméter alapterületű, alacsony és felülről is lezárt ketrecben 4 tyúkot helyezünk ki a megtisztítandó területre, amit majd időnként odébb teszünk egy kicsit. A részletek azért ilyen fontosak, mert csak ebben a szűkös helyzetben fognak a tyúkok nagyon szisztematikusan és mélyen átforgatni minden talpalatnyi helyet, vagyis elpusztítani minden dióburok-fúrót. (A tyúkokat időnként cserélni vagy pihentetni kell, mert ez az üzem azért megterhelő nekik.)

A tyúktraktor alternatívája lehet egy talajfertőtlenítő rovarölő készítmény, az Artis pro (csakis az előírt technológiát szigorúan betartva, okszerűen és szigetszerűen…). A kifejlett, repülő rovar ellen pedig a cseresznyelégy elleni ragadós lapokhoz hasonló termék is kapható lesz hamarosan, amelyet kétszer kell majd felhelyezni. Fontos továbbá a fertőzött növényi részek elégetése (a mi esetünkben elszállíttatása a zöldhulladékkal együtt). És 100%-os védelem persze nincs, amit megcélozhatunk, a kártevő és a károk kordában tartása.

Kérdés 3: mohás a föld

Valószínűleg árnyékos és nedves a hely. Kiirthatjuk a mohát, de mi fog ott helyette nőni ilyen körülmények között? Akkor meg minek bántani?

Kérdés 4: mogyoróormányos

Tyúktraktor vagy Artis pro a földben telelő alakokra, neem-olaj készítmény a kifejlett példányokra. (csakis az előírt technológiát szigorúan betartva, okszerűen és szigetszerűen…)

Kérdés 5: afrikai vándorpoloskák

Ez is egy invazív faj. Irtására neem-olaj készítmény használható, ez azonban csak a rovar bizonyos alakjaira hat. A kifejlett, zöld példányok már nem táplálkoznak, csak szaporodnak. Ezeket össze kell szedni és meg kell ölni. A még szívogató alakok ellen hatásos a permetezés, amelyet azonban 2 hét múlva meg kell ismételni a közben kikelt peték elpusztítása érdekében. (Csakis az előírt technológiát szigorúan betartva, okszerűen és szigetszerűen…) És aztán 1-2 hónap megismételni az egészet az időközben érkező új vándorok levadászására.

Kérdés 6: cserebogár-pajorok

Pajorok ellen egy Nematop nevű termék használható a talaj kezelésére, amely egy rovarparazita fonalférgeket tartalmazó készítmény. Mivel ezek az élőlények 10 ᵒC alatt elpusztulnak, a szert ezt figyelembe véve kell használni.

Kérdés 7: meztelen csigák

A szürkések ellen különböző csigacsapdákat érdemes bevetni. A narancsszínű spanyol csiga invazív faj, de vannak ellene természetes csigaellenes szerek, pl. fonalféreg-készítmények. Állománya jól szabályozható futókacsák tartásával, bár azok állományát meg a rókák és a nyestek igyekeznek szabályozni… Az egyik hallgató megosztotta velünk saját tapasztalatát, miszerint a fűrészport nem szeretik a csigák, ezzel jól távol tarthatók az érzékeny növényektől.