2020. 01. 21. A talaj és a talajművelés a biokiskertben - Vinis Gizella előadása
 

A talaj és a talajművelés a biokiskertben

 

A KoKuKK Egyesület biokiskert-műveléssel foglalkozó sorozatának keretében Vinis Gizella agrármérnök tartott előadást január 9-én este. A téma ezúttal a talaj volt: a talaj mibenléte és szerepe a termesztésben, javításának lehetőségei, a talajerő-utánpótlás módszerei.

 

A talaj mibenléte és legfontosabb tulajdonságai

 

Az előadó egy impozáns talajdefiníció felolvasásával indított, majd segített ennek értelmezésében. A talaj ezek szerint egy keverék, amely szerves és szervetlen alkotóelemekből áll. Alapját az adott területre jellemző kőzetek mállása képezi. A szerkezet nélküli málladékot humusz (szerves anyag) és agyag köti össze. A kőzetmálladék tulajdonságai, az agyag és a szerves anyagok aránya határozzák meg a talaj legalapvetőbb jellemzőit.

 

Mivel az előadó telki lakos, közelről ismeri a helyi talajviszonyokat. Az előadásból megtudtuk, hogy a helyi talaj alapvetően vályogtalaj, amely erősen meszes, és többnyire meglehetősen kötött. A meszes jellegéről meggyőződhetünk az ún. ecetpróbával: ha a földből vett mintára ecetet öntünk, az pezsegni kezd. A pezsgés intenzitása a meszesség mértékétől függ. Szintén nehezíti a dolgunkat, hogy sok helyen az építkezések, közművezeték-építések következtében bolygatott a talaj, vagyis az alsó, nem termékeny talajrétegek kerültek a felszínre, más helyen – gyakran rossz minőségű – hozatott „termőföldekkel” került feltöltésre a kert. Nincsen azonban rossz talaj, mert minden talaj javítható!

 

A talaj kötöttségéért a benne levő agyagszemcsék viszonylag magas aránya felelős. Ez azért okoz gondot, mert a kötött talajban kevés a levegő, márpedig a gyökereknek feltétlenül szükségük van a talajlevegőre. A talaj levegőtartalma homoktalajoknál jellemzően 30-40 térfogat-% vályogtalajoknál 25 térfogat-%. A növények gyökerei huzamos ideig tartó, 13 térfogat-% alatti levegőtartalomnál már elpusztulnak. Az ideális, az ún. morzsalékos talajszerkezet elérésére kell tehát törekednünk, amely a megfelelő talajlevegőt biztosítja.

 

A talaj magas mésztartalma lúgosító hatású, az ilyen talajból bizonyos tápanyagok nehezebben felvehetőek a növények számára. A növények megválasztásánál erre külön figyelni kell, mert vannak kifejezetten mészkerülő fajok. A magas mésztartalom kedvezőtlen hatását szerves trágyákkal ellensúlyozhatjuk.

 

Az is megnehezíti a tápanyagok talajból való felvételét, ha nem áll rendelkezésre elég víz, a növények ugyanis csak vízben oldott formában képesek felvenni a tápanyagokat. Vagyis ha nem jutnak elegendő vízhez, a növényeink nem csak szomjaznak, hanem éheznek is! Elengedhetetlen tehát az öntözés, illetve a talaj vízmegtartó képességének javítása.

 

Valamennyi fenti problémánk orvoslásában nagyon sokat segít a megfelelő talajművelés (ásás és kapálás) illetve a szerves anyaggal való talajjavítás.

 

Az őszi ásás

 

A talajt letakarítjuk, vagy a szezon maradványait feldarabolás után a talaj felső 20-30 cm-es rétegébe bedolgozzuk. A területen istállótrágyát, érett vagy akár félérett komposztot terítünk szét, és a földet felássuk. A megforgatott termőföldet hantosan hagyjuk, vagyis a nagyobb talajrögöket nem aprítjuk fel. A hantos felületen a csapadékvíz nem folyik el, a talajba szivárog, ahol tárolódik. Az őszi-téli bőséges csapadék minél nagyobb mértékű megtartása lesz ugyanis az egész évi vízellátás alapja.

 

A bedolgozott szerves anyagnak – különösen az istállótrágyának – tápanyagértéke is van, de legalább ugyanilyen jelentőségű a talaj szerkezetének javítása, a meszesség ellensúlyozása szempontjából!

A hantosan áttelelt talajt kora tavasszal (nagyon kora tavasszal!) elgereblyézzük, ezáltal lezárjuk az elraktározott csapadékvíz gyors elpárolgásának útját.

 

A talaj tömörödésének megakadályozása érdekében ágyásokat, ezek közt pedig művelőutakat alakítunk ki, így a munkákat nem az ágyásokra taposva, hanem a művelőutakról végezzük. Hogy az ágyás belsejét is elérjük az útról, az ágyás maximum 2x60 cm, vagyis legfeljebb 120 cm széles legyen! A művelőutak szélessége ne legyen több mint 20-30 cm, amit majd takarékosan beszámítunk a növények által igényelt sortávolságba.

 

Az ásáshoz használhatunk ásót vagy akár ásóvillát is.

 

A rendszeres kapálás

 

A rendszeres kapálásnak számos jótékony hatása van. Segít a gyomszabályozásban, de emellett lazítja, levegőssé teszi a talajt, és lassítja a talajnedvesség elpárolgását. Az öntözés és az eső tömöríti a talajt, az eső utáni kapálás ezt ellensúlyozza, egyúttal segít a vizet a talajban tartani. A régi kertészek szerint egy kapálással megspórolhatunk egy öntözést! A rendszeres kapálás legjobb eszköze az ún. kultivátor.

 

Talajjavítás szerves anyaggal, komposztálás és mulcsolás

 

A szerves anyagok talajba juttatása mind a talajszerkezet javítására, mind a meszesség ellensúlyozására, mind a talaj tápanyagtartalmának növelésére jó, homokos talajokban pedig a talaj vízmegtartó képességét is javítja. Kézenfekvő forrása a komposzt, amely bármelyik kertben előállítható. A komposztálás során a kertben keletkező szerves anyagot bent tartjuk a kertben.

 

Mit komposztálhatunk? Lágyszárúak elszáradt maradványait, kihúzott gyomokat, a lemetszett gallyakat aprítva. Ez utóbbi munkára érdemes lehet gallyaprítót beszerezni vagy kölcsönözni. A felmagzott gyomokat lehetőleg ne rakjuk a komposztba, vagy ha igen, akkor számoljunk a gyomlálási munkák megszaporodásával! Évelő tarackoló gyomokat tilos a komposzthalomra vetni, kivéve, ha előtte tűző napon teljesen kiszárítottuk őket. Az őszi lombot nagylevelű fák esetében érdemes az utolsó fűnyírással „felszedni” a gyepről, így a fűnyíró mindjárt fel is aprítja, és nedvesebb növényi részekkel keveri, már mehet is a komposztba. Bekerülhet a konyhai zöldhulladék, de ételmaradékot semmiképpen ne rakjunk a komposzthalomba! Egy kevés fahamu kerülhet bele, ha tisztán fával tüzeltünk. Ebből akár a felásott földre is szórhatunk egy keveset. A fenyőfélék a gyantatartalom miatt nagyon lassan bomlanak, ezért ezekből (ágnyesedék, tűlevél) legfeljebb egy kevés kerüljön a komposztba, talajlazítási célból.

 

Beteg, fertőzött növényi részeket lehetőleg ne komposztáljunk. Elvileg megpróbálhatnák - jól elkülönítve, évekig állni hagyva, majd a kész komposztot olyan növény esetében felhasználva, amelyre az egykori kórokozó nem ártalmas, de ez nagyon körülményes, és egy házikertben nem is nagyon van hozzá elég hely. Vegyük inkább igénybe a szelektív hulladékgyűjtést!

 

A komposztálás végezhető műanyag komposztládában is, de ezek általában kicsik a kert igényeihez. A legegyszerűbb és legolcsóbb gödörben vagy kazalban komposztálni. A kazal hátránya, hogy könnyebben kiszárad, a szétesés miatt nehezebb átforgatni is, ezért lassabban komposztálódik, viszont megússzuk az ásást. A komposztáló helye legyen félárnyékos vagy árnyékos, jól megközelíthető, és legyen öntözési lehetőség.

 

Ássunk ki egy kb. 1 négyzetméteres, 15-20 cm mély gödröt. Ebbe rakjuk le a felaprított növényi részeket. A rakodást nem csak a talajszintig folytathatjuk, az anyag 20-30 cm-re felkupacolható. Időnként rétegezzünk rá földet, ezáltal „beoltjuk” azokkal a láthatatlan talajlakó élőlényekkel, amelyek a lebontást végzik. Ha a kupacot megraktuk a kívánt méretűre, hagyjuk érni. Az újabb adag szerves anyagot már ne ide halmozzuk, annak készítsünk új gödröt. Az érlelés során az anyagot időnként keverjük át. Fontos a megfelelő nedvesség folyamatos fenntartása, ugyanakkor kerülni kell a túlnedvesítést. 6-9 hónap alatt érik meg a komposzt, ezalatt kb. 2-3 keverésre van szükség. Számítsunk rá, hogy a térfogata jelentősen csökkenni fog!

 

Készíthetünk dúsított komposztot is. A kerti komposzt általában sok főleg széntartalmú, kevés főleg nitrogéntartalmú zöldhulladékot tartalmaz. Mivel a bomlási folyamat maga is nitrogént igényel, az érett komposzt nitrogéntartalma inkább szerény. Ha pedig az éretlen komposztot használjuk fel a talajszerkezet javítására, annak bomlása a talajban egyenesen nitrogénhiányos állapotot idézhet elő. Ezeket figyelembe véve a komposztba keverhetünk egy kevés nitrogén-műtrágyát. Ez a fentiek miatt gyorsítja a bomlási folyamatot, és növeli a kész komposzt nitrogéntartalmát. Ügyelni kell azonban az arányokra! A nitrogén-műtrágya aránya ne haladja meg az 1 tömegszázalékot.

 

A komposzt kiegészítésére, a talaj tápanyag-utánpótlására használhatunk összetett ásványi műtrágyát. Ehhez az előadó bemutatott egy egyszerű, házikertben is jól használható repítőtárcsás kézi műtrágyaszórót, ami egyúttal fűmagvetésre is alkalmas.

 

A komposzt rostálásához a legegyszerűbb és legcélszerűbb eszközt magunk állíthatjuk elő. Vásároljunk 1x1cm-es sűrűségű dróthálóból 1,2-1,5 métert! Erősítsük léckeretre. Az egyik oldalát támasszuk fel két karóval a talajhoz képest 40-60 fokos dőlésszögben! Minél meredekebb a dőlésszög, annál finomabb lesz a rostánk. A rosta alá terítsünk fóliát, majd a rostára szemből lapátoljuk rá a kész komposztot. Az áthulló anyag a rostált komposzt, ami nem hullik át a rostán, azt felhasználhatjuk félkész komposztként, de vissza is rakhatjuk további érlelésre.

 

A mulcsolás a talaj takarását jelenti különböző szerves anyagokkal. Jelentősége elsősorban a kiszáradás elleni védelemben áll. A legjobb, ha erre a célra saját szerves anyagot használunk, pl. fűkaszálékot, de akár zöldségmaradványokat is.

 

Speciális őszi/tavaszi talajmunkák faültetés illetve gyeptelepítés előtt

 

A fa- vagy cserjeültetés előtt 1-2 hónappal ássuk ki az ültetőgödröt! Fáknál elvileg 1x1x1 métereset, de nem kisebbet 0,8x0,8x0,8 méteresnél! A kiásáskor a feltalaj 30-40 cm-es rétegét különítsük el! A visszatemetéskor ez a föld kerül majd az ültetőgödör aljára, méghozzá sok szerves anyaggal keverve (istállótrágya, komposzt). A szerves anyag ne rétegezve kerüljön a talajba, hanem azzal jól elkeverve. Végül töltsük fel az ültetőgödröt a kitermelt talaj alsó rétegeivel, amelybe ugyanígy bőséges szerves anyagot dolgozunk.

 

Cserjéknél az ültetőgödör mérete 30-40×30-40×30-40 cm-es legyen. Szőlő ültetésekor a gödör mélységét 60 cm-re kell növelni. A talajba a fáknál ismertetettek szerint kell bedolgozni a szerves trágyát.

 

A betemetett gödör ezután 1-2 hónapot ülepszik a tényleges fa- illetve cserjeültetés előtt. Ekkor már elég akkora gödröt kiásnunk, amely kényelmesen befogadja az elültetendő fa (vagy cserje) gyökérzetét. Az ültetéskor már nincs szükség további talajjavításra.

 

Gyeptelepítés előtt 25-30 cm mélyen kell felásni a talajt. Mivel a gyep tápanyagigényes évelő kultúra, ezért telepítés előtt négyzetméterenként 6-8 kg istállótrágyát vagy komposztot kell az ásással bedolgozni. Ennek lassú bomlása hosszabb időre biztosítja majd a szükséges tápanyagokat, segíti a talaj víz- és levegőgazdálkodását. A talajt el kell egyengetni, majd a felső 1-2 cm-es rétegbe érett, rostált komposztot kell gereblyével bekeverni (kb. 2-3 kg/négyzetméter mennyiségben). Ezután a talajt hengerrel vagy valamiféle lapogatással tömörítjük, és erre a kemény magágyra szórjuk ki a fűmagot. A magokat gereblyével finoman beütögetjük, majd ismét hengerezzük/lapogatjuk. A fűmagot nem kell mindenütt feltétlenül földdel fedni, mert az fénynél is jól csírázik. A fűmag bedolgozásra azért van szükség, hogy a csapadék- vagy az öntözővíz ne mossa össze a magokat. A későbbiekben a gyep fenntartása műtrágya vagy érett komposzt rendszeres kijuttatását igényli.

 

Kérdések, hozzászólások

 

Cserepes növények alá ajánlható-e tisztán a komposzt, vagy keverni kell földdel? Az előadó a keverést ajánlotta.

 

Az esten résztvevők közül többen idéztek olyan megközelítéseket, amelyek szerint a hagyományos őszi ásás felesleges vagy akár káros, elég a talaj átforgatás nélküli, ásóvillás lazítása, mert ez jobban kíméli a talajlakó élőlényeket. Más iskolák a rendszeres kapálást váltják ki vastag rétegben történő mulcsolással. Az előadó szerint ez a megoldás is eredményes lehet, ez nagyban függ a talaj adottságaitól és más körülményektől. Érdemes kísérletezni a módszerekkel, különösen a hobbikertben, ahol kevésbé érzékenyek a gazdasági következmények, inkább a kertészkedés élményszerűsége fontos.

 

Mit ajánl a talaj vízmegtartó képességének javítására, jónak látná-e pl. agyag bejuttatásával javítani a talaj szerkezetét? A felszólaló telki kertet művel, ennek ellenére a talaj lazaságával, gyors kiszáradásával van gondja. Az előadó elsősorban nagy mennyiségű szerves anyag talajba dolgozását javasolta. Szóba került az is, hogy a rotációs kapával történő őszi átforgatás sokat árt a talaj szerkezetének, lehetőleg kerüljük. Többen említették a mulcsolás jótékony hatását is a kiszáradás, „kiégés” ellen.

 

A komposztálás gyorsításához tud-e ajánlani valami bio készítményt? Az előadó szerint lehet ilyenekkel is kísérletezni, de nem látja nagy jelentőségüket. Korábban említette már a földdel való keverést („beoltás”), a megfelelő nedvességtartalom fenntartását, esetleg a nitrogénellátás javítását. Ezek biztosítása már elég a viszonylag gyors és alapos komposztálódáshoz. Egyes tapasztalatok szerint cickafark bekeverése is jót tesz a komposztnak. Egy hozzászóló saját készítésű ázalékokkal (erjesztett növényi levekkel) való beöntözést alkalmaz, jó tapasztalatai vannak a módszerrel kapcsolatban. És komposztgilisztái is vannak, amelyek nagyon szépen dolgoznak.

 

Egy felszólaló szerint népszerűsíteni kellene a gondolatot, hogy pazarlás és környezetszennyezés az őszi lombot műanyag zsákokban messzire szállíttatni. Az élősövény vagy cserjecsoportok alá terítve ezek minden ráfordítás nélkül lebomlanak, ezzel javítják a kert talaját, és egy csomó élőlénynek biztosítanak élőhelyet.

 

Felvetődött, hogy a kiskertek jó részében nincs elég hely a vetésforgó működtetéséhez. A megművelhető terület nagy részén pl. paradicsomot termeszt az ember, és ez jövőre is így lesz. Mit tehetünk ilyen körülmények közt a fertőzésveszély csökkentése érdekében? A paradicsomnál a legveszélyesebb fertőzések kórokozói a talajban tanyáznak, és innen kerülnek a növényre. Ennek az esélyét csökkenti,

  • ha mulcsoljuk a talajt,
  • ha a talajszint közelében öntözünk, kerülve az öntözővíznek a talajról a növényre való visszaverődését (pl. kannából, vagy csepegtető öntözéssel – ez utóbbi minden tekintetben a legjobb módszer az öntözésre)
  • ha a paradicsom alsó leveleit eltávolítjuk, így a talajról való fertőződés esélyét csökkenthetjük.